"Az ember dolgának árja van, mely habdagállyal boldogságra visz. De elmulasztva, teljes életök nyomorban, és zátonyok közt zárva teng. Ily duzzadt tenger visz most minket is. Használni kell, míg áradatja tart, vagy vesztjük a sors kedvezéseit."

1.02 Félelmek

"Ne hagyd, hogy a tûz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másikután. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élõ hõs elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el õket. Valóra válthatod a megálmodott
sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tiéd."

"Ha Önmagad akarsz lenni egy olyan világban, ahol minden arról szól, hogy megváltozz, és olyan légy, mint mindenki más, akkor meg kell vívnod minden harc közül a legkeményebbet. Ember vagy, tudsz küzdeni. Soha ne add fel."

1.05 Gyõzni mindenáron

"Azt hiszem amikor válaszúthoz érkezünk és tétován nem tudunk dönteni, eszünkbe kellene jusson a halálunk, hogy az életet válasszuk, mert a halálunk nem teszi boldogabbá a világot."

1.06 Hazafelé

"Néha megáll egy pillanatra az idõ. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk mint egy kimerevített kép. Elhalkuló hangok, lelassult mozdulatok. Semmi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat."

1.09 Késõ bánat

"Milyen félelmetes is az ember. Számok és mértékek és jegyzékek össze-visszasága és csak néhányat tudunk értelmezni. És lehet, hogy azokat is hibásan."

"Hogy is volt a Kis hercegben? - A felnõttek maguktól soha semmit nem értenek meg. A gyermekeknek pedig fárasztó mindent újra meg újra megmagyarázni nekik."

2.06.  Csillaghullás

A világegyetemben van egy jól meghatározható rendszer, ami tetten érhetõ acsillagok mozgásában és a Föld forgásában is. De az emberi élet majdnem mindig a káosz szerint szervezõdik. Felveszünk egy alapállást, kinyilvánítjuk a jogainkat és az érzelmeinket, miközben félreértjük mások és a magunk indokait.

2.13.   A diagnózis

Azt hittem ismerlek, de azt hiszem könnyebb az igazság helyett azt látni, amit akarunk. Azt hiszed ismersz engem, pedig nem, így azt sem tudod,mire vagyok képes. Azt hiszed én vagyok az a népszerû lány, akinek mindenre van válasza, pedig ez nem így van. Sokszor nem tudom,mit miért teszek, de igyekszem jobbátenni a dolgokat. És ha hibázom, - mert lássuk be, midannyian hibázunk - megfogadom, hogy a segítségeteket kérem. Egyedül nem megy. De ha megbíztok bennem, így együtt nagyszerû dolgokra leszünk képesek. Megfogadom, ha megbíztok bennem, leszek annyira bátor, hogy valóra váltsam minden álmotokat.

2.14   Hurrá, választunk

"A magány az emberi létezés egyik legményebb élménye és felétele. Az ember az egyetlen lény, amelyik tudja, hogy egyedül van."

2.15  Üzenet a jövõnek

"Az értelem és a szenvedély az örökké nyughatatlan lélek kormánylapátjai és vitorlája. Ha csak az egyik is eltörik szinte lehetetlen megnyugvást találni a nyílt tengeren. Marad az imbolygás és a sodródás. Az értelem egyeduralmának a túlzott igénybevétel szab határt, a zabolátlan szenvedély pedig ránk, amely végül önmagát emészti fel."

  2.19  Becsapódás

"Ki tudja, hogy mit jelent a boldogság? Biztosan nem azt a rózsaszín felhõt, amit sokan a szó mellé képzelnek, hanem a meztelen terrort.
A magányosok elõtt álarcban jelenik meg, a legszerencsétlenebbek viszont azok, akik a boldogság nyomait az emlékükben vagy az illúziójukban
kutatják."

"Az idõ mindent elsodor, akár tetszik nekünk, akár nem. Az idõ mindent maga alá gyûr és végül nem marad más, mint a sötétség. Néha rátalálunk valakire ebben a sötétségben, aztán újra elveszítjük õket, visszahullanak oda, ahonnan érkeztek."

  2.20  Álomvilág

A fiú úgy érezte, hogy az egész élete puszta álom volt. Néha nem tudta, hogy ki is õ valójában és hogy élvezte-e egyáltalán azt az életet,
amit élnie kellett."

2.22  Egyszer minden véget ér

"És Jancsi azt mondta Juliskának: szórjuk el ezeket a morzsákat, hogy visszafele megtaláljuk a hazavezetõ utat, mert nincs annál
szörnyûbb, mint eltévedni. Az idén én bizony eltévedtem."

"Görcsösen erõlködünk, hogy valóra váltsuk az álmainkat, mindazt, amirõl azt gondoljuk, hogy jobbá teszi az életünket, hajszoljuk a pénzt, a népszerûséget, a hírnevet. Közben elveszítünk mindent, ami igazán fontos, az egyszerû dolgokat, a társaságot, a családot, a szeretetet, mindazt, amit már valószínû megszereztünk."

Nathan:
"Utazás közben eltévedni, bizony szerencsétlen dolog, de elfelejteni az utazás célját és értelmét, ez sokkal kegyetlenebb érzés."

Nathan:
"A tragédiák hozzátartoznak az élethez. Tragédia? És akkor mivan? Hagyjuk abba? Dobjuk be a törölközõt? Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész,
a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell, de állatira, hogy érezd életben vagy. Szenvedsz, fáj, hát ilyen az élet. Összezavarodtál és félsz?
Helyes. Legalább valami mindig eszedbe juttatja, hogy valahol a jövõben vár rád valami jó, amiért érdemes harcolni."

Haley:
"Az idén mindent megkaptam amit akartam, vagy amire vágytam, de valahogy mégis többet veszítettem el."

Brooke:
"És ha elveszíted önmagadat, két választásod marad. Vagy visszatalálsz ahhoz aki voltál, vagy örökre elveszíted."
An "Éld át az évszakokat úgy, ahogyan jönnek. Lélegezd be mélyen a levegõt, kortyold az italod, ízleld az ételed és szokj hozzá, hogy mindegyik
hat majd rád."d once you lose yourself, you have two choices. Find the person you used to be or lose that person completely.

Mouth:
"Mert néha kívülrõl kell nézned önmagad, hogy eszedbe jusson, milyen akartál lenni és hogy ahhoz képes milyen ember lett belõled,
hogy milyen ember vagy."
A Because sometimes you have to step outside of the person you've been and remember the person you were meant to be. The person you wanted to be. The person you are.

Peyton:
"8 hónapig tartott az út, néha egyedül utaztam, néha mások is mellém szegõdtek és megfogták a kormányt és összetörték a szívemet.
De már nem én voltam az, aki megérkezett, alig hasonlítottam önmagamra."

Peyton:
"Igen. Elveszíteni a vágyainkat az valóban tragédia, de valóra váltani õket, azt hiszem ezt az egyetlen esélyünk. Az idén szerelemre vágytam,
arra, hogy feloldódjak egy másik emberben, legyõzzem a félelmeimet és újra érezni tudjak. Teljesült a vágyam, ha ez tragédia, ám legyen, minél
gyakrabban kérek belõle. A világon semmiért nem mondanék le róla."

2.23  Örökké búcsúzunk

"Mindannyian lángra lobbant házakban élünk és nincs tûzoltó, aki segíthetne. Nincs kiút, csak a földszinti ablak, amin kibámulhatunk,
amíg a ház leég a fejünk fölött körbecsalt önmagunkkal együtt; bezárva; egyedül."

"Ne tekints hátra, ne vájkálj a múltban, mert ami elmúlt, elmúlt. És ne aggodalmaskodj a jövõ miatt, mert az messze van. Élj a jelenben és tedd olyanná, hogy érdemes legyen visszaemlékezni rá. "

3.02  Érzelmi káosz

"Éld át az évszakokat úgy, ahogyan jönnek. Lélegezd be mélyen a levegõt, kortyold az italod, ízleld az ételed és szokj hozzá, hogy mindegyik
hat majd rád."

3.03  Szép remények

"Az éltben minden a sors építménye, beékelõdve az idõ falaiba."

"Az életben minden a sors építménye. Ne nézz gyászos képpel a múltba, mert soha többé nem jön vissza."

3.04  Álarcok mögött

"Nincs az a magánélet, ami ne lenne leleplezhetõ. A civilizált világban nem lehet titkot tartani. A társadalom olyan, mint valami álarcos bál, ahol mindenki eltitkolja az igazi személyiségét, de rejtõzködés közben leleplezõdünk. "

3.06  Marakodók

"Kint az éjszaka leplébe burkolva, mely fekete, mint a sír, bármilyen istenek is vigyázzák legyõzhetetlen lelkemet, megköszönöm nekik. Az események kegyetlen hullámverésébe keveredve az arciszmom sem rezdült, nem sírtam fel hangosan. A véletlen husángjaitól véres a fejem, de meg nem hunyászkodik. A harag és a könny díszletei mögött átdereng az árnyak ködös foltja. A harag és a könny birodalmában derengõ árnyak iszonyata az ópium. Az évek fenyegetõ vonulása, a vágyak és a kényszerek szorítása sem gyengített el. Nem számít mennyire keskeny a kapu, hogy milyen súlyos büntetésekkel van teleróva végzetem pergamenje, én vagyok a sorsom ura, lelkem kapitánya."

3.08  Mi jöhet még?

"Nem tudsz elfutni a gyengeségeid elõl. Vagy leküzdöd õket, vagy elpusztulsz, és ha ez így van, miért nem most rögtön, miért nem ott ahol állsz?"

3.10  Szép új világ

"Ne tekints hátra, ne vájkálj a múltban, mert ami elmúlt, elmúlt. És ne aggodalmaskodj a jövõ miatt, mert az messze van. Élj a jelenben és tedd olyanná, hogy érdemes legyen visszaemlékezni rá. "

3.11  A jövõ visszatér

Nincs semmi rendkívüli abban, ha az ember néha azt érzi, itt az ideje, hogy a tenyerembe köpjek, felvonjam a fekete zászlót, és átvágjak néhány torkot.

3.14  Válaszúton

"Életünk java része képzelgésekkel telik. Úgy suhannak el, mint a települések vezetésközben. Néha megszédülünk, ha valamelyik álmunk
valóra válik, és tudjuk ez a pillanat több, mint elröppenõ illúzió. Tudjuk, hogy ez a pillanat minden mozzanatával együtt örök marad."

3.16  Összeomlás

Van neve ennek a sötétségnek? Ennek a kíméletlenségnek, ennek a töméntelen gyûlöletnek? Hogy talált ránk mindez? Beosont az életünkbe, vagy mi kutattuk fel, hogy magunkhoz csalogassuk? Mi történik velünk? Innentõl kezdve úgy küldjük a gyerekeinket a világba, mint ha háborúba indulnának? Reménykedve, hogy épségben hazatérnek. Abban a tudatban, hogy valamit biztosan elveszítenek menet közben. Mikor tévedtünk el? Mióta táplálnak az árnyak? Mióta növekszik a szívünkben ez a fekete lyuk? Van neve ennek a sötétségnek? Úgy hívják, mint téged?

3.17  Bûntudat

Gyászunk lépcsõfokai: a tagadás, a düh, a félelem, a bûntudat, a depresszió, az elfogadás. És az elsõ magok a sírhantokon.

3.18  Egy kis kiruccanás

Ne félj az élettõl, higgy abban, hogy az élet ér annyit, hogy megéljük, és a hited segíteni fog megalkotni a tényeket.

A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat, ami meglibegteti a függönyöket. És úgy kúszik elõ, mint a fûben rejtõzõ vadvirágok titkos illata.

3.19  A jó döntések ideje

Az ember életében mindig a legelsõ nagy csapás váltja ki a legmélyebb kétségbeesést. Mert ilyenkor még nem tudjuk, hogy minden seb képes begyógyulni. És hogy a kétségbeesést egy idõ után a remény váltja fel.

3.20  Csak hétfõ ne lenne

 
Pörgesd fel magad! Az elmélet egyszerû. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy gyõzd le magad, hogy mindig teljesíts egy kicsit jobban. Mutatss valami különlegeset. Valami ilyesmit...

 (forrás: onetreehill.fw)